1. Fejezet

Az új feladat

Ez a nap is olyan volt, mint a többi. Yusuke hol volt, hol nem volt suliban. Kuwabara matek könyvért könyörög Keikonál nem sok sikerrel. Kurama is megvan a sulijában tanul, mint mindíg. Hiei bármennyire is meglepo az emberek világában szutyakol. Koenma ismételten kezd bele fulladni a sok papírmunkábapanaszkodik is miatta eleget. Botan a lapátjával kergeti Geogreot ugyanis megfogta a fenekét. Tehát az emberek világában semmi fontos nem törénik ellentétben az Alvilággal. Itt valami készüloben van. Olyas valami ami veszélyezteti az emberek világát...

Az Ítélet kapujánál:

- Koenma-san! - jelent meg Ayumi és hagján kétségbeesés volt érzékelheto
- Igen? - kérdezte Koenma kissé zavartan ugyanis teljesen belemerült gondolataiba a nagy semmit tevés közepette
- Muszereink különösen nagy és veszélyes eroket érzékeltek az Alvilágban amik egyre csak nonek és veszélyeztethetik az Emberek világát is - felelte a lány
- Értem - mondta Koenma - BOTAN!!! - ez utóbbi viszont olyan hangerju volt, hogy beleremegtek a falak
- Mi a baj Koenma-san?- lépett be Botan aki kissé megrémült az iménti ordítástól
- Valami készüloben van az Alvilágban és az emberek világa veszélybe kerülhet. Gyorsan meg kell keresned Yusukét és a többieket és siessetek ide amilyen gyorsan csak tudtok - hadarta el a parancsot Koenma
- Igenis! - felet Botan és elovarázsolta lapátját, felpattant és már úton is volt.

Yusuke sulijában:

- Yusuke Várj! - mondta Keiko az iskolából kilépo fiú után rohanva
- Mi van már megint? Kivételesen voltam iskolában - morgott Yusuke aki éppen verkedni indult
- Tudom és ennek örülök, de mostanában keveset vagyunk együtt. Menjünk együt haza - kérlelte Keiko Yusukét miközben hozzá bújt
- Na jól van nem bánom - mondta megadóan Yusuke, de gondolatban örült a dolognak
- Sajnálom, de ezt el kell halasztonotok - mondta Botan miközben le szállt a lapátjáról
- Kössz szépen Botan - mondta kisé feldúltan Keiko
- Ne hargudj Keiko d ez most fontosabb - mondta Botan kissé megbánóan
- És mi lenne az a fontos dolog? - csatlakzott Kuwabara
- Mondjad Botan nem érnk rá egész nap - mondta Yusuke flegmán
- Valami történik az Alvilában. Koenma majd mindent elmesél de elotte meg kell keresnünk Kuramát és Hieit - mondta válaszul Botan és sóhajtott egyet
- Engem ugyan nem kell - hallatszott egy ismeros hang egy közeli fáról
- Jé, ott a Tüskevár - csodálkozott Kuwabara bamba arccal
- Kit neveztél te Tüskevárnak te idióta? - ugrott le Hiei a fáról közvetlen Kuwabara elé
- Ezt most rögtön fejezzétek be - vágott közbe Botan még mielott Kuwabara válaszolhatott volna
- Igaza van. Menjünk és keressük meg Kuramát - fejezte be Yusuke

Kurama sulijánál:

- *Ez nagyon furcsa. Valamiért olyan rossz eloérzetem van. Különös és ez az érzés valamiért nem hagy nyugodni* - elmélkedett magában Kurama miközben kilépett a suli kapuján, mert vége volt a tanításnak. Elmélkedett volna tovább is de valaki neki rohant minek következtében hatalmasat estek. Kurama az esés következében jól be is vágta fejét majd mikor összeszedte magát megnézte ki is döntötte le a lábáról.
- Kuwabara, te idóta azt mondtam segíts meg keresni meg nem azt hogy öldd meg - ordítozott Botan kuwabarával
- Jól van na nem tehetek róla mert nem láttam - mentegetozött Kuwabara - Jaj, Kurama ne hargudj nem volt szándékos - majd felsegítette Kuramát a földrol
- semmi baj, de legközelebb lehetnél óvatosabb - mondta Kuram sajgó fejét fogva
- Jól vagy? - kérdezte Yusuke
- Persze, csak bevágtam amikor Kuwabara belém rohant - mondta Kurama
- Ügyes voltál kuwabra - jegyezte meg Botan
- Mondtam hogy nem láttam - védekezett Kuwabara
- Akkor szülinapodra szemüveget kapsz tolünk - mondta lenézon Hiei
- Fogd be te zsebpiszok - ordítozott Kuwabara
- Van igazság abban amit Hiei mondott - gondolkozott hangosan Yusuke
- Szálljatok le rólam - felelte idegesen Kuwabra
- Na jó - mondta Yusuke
- Amúgy mi járatban vagytok? - kérdezte Kurama aki közben összeszedte magát
- Az a helyzet, hogy valami készüloben van az Alvilágban, Koenma majd mindent elmond - válaszolt Botan
- Értem. Akkor induljunk - mondta Kurama
- Igen, kíváncs vagyok mit akar már megint a cum... - de Yusuke nem tudta befjezni, mert Botan nyakonvágta a lapátjával - illetve a nagyságos Koenmához
Azzal a csapat el is indult Koenmához

Koenmánál:

- Mi van már megint? - kérdezte unottan Yusuke miözben a csapat megérkezett Koenma irodájába
- Igen Yusuke én is örülök, hogy újra látlak - felelte Koenma
- Koenma-san - lepett be Ayumi a falon keresztül - meghoztam az újabb felmérések eredményét - felelte a révész és letette a pairokat
- Köszönöm, elmehetsz - felelte koenma miközben belemélyedt a papirokba majd Ayumi távozott a falon keresztül. Kuwabarának elkerekedtek a szemei
- Mi az boszorkány vagy szellem? - kérdezte ilyedt és bamba ábrazáttal
- Idióta! - mondta Hiei a fejét fogva a többiek fején pedig megjelent egy-egy vízcsepp
- Kuwabara úgy viselkedsz mintha még sose láttál volna különös dolgot - csóválta a fejét Yusuke
- Jól van na...de akkor se értem - mondta gondolkodva mire a többiek dobtak egy hátast
- Jézusom, azt hittem ez a fickó nem lehet már ennél is hülyébb, de most felülmulta önmagát - mondta Hiei szánakozva
- Milyen nagy a szád pedig te se tudod - vágta rá Kuwabara
- Ne feledd én nem te vagyok tehát pontosan tudom, hogy azért tudott átjönni a falon, mert o is a Szellemvilág révésze - mondta lenézoen Hiei
- Igaza van Hieinek Ayumi is révész, mint én - támasztotta alá Botan
- Hát én...izé - Kuwabara erre köpni nyelni nem tudott a többiek akik figyelték az eseményeket csak szánakozva nézték
- Kuwabara ha befejezted önmagad leégetését akkor elmondanám miért is vagytok itt - szólt Koenma aki végirégta magát a jelentésen
- Azt jól is teszed cumis - mondta sértodötten Kuwabara
- Tehát megtudtuk azt, hogy az Alvilágban valaki azon mesterkedik, hogy átvegye az uralmat. Ez még az emberi világra nem is lenne hatással viszont azt tervezi, hogy megszerzi magának a világotokat és az embereket rabszolgává teszi. Viszont azt, hogy ki lehet az illeto eddig még nem sikerült megtudnunk, de annyi már biztos, hogy hatalmas ereje van és nehez lehet csak legyozni félek, hogy még ti se tudnátok megakadályozni - költe a tényeket Koenma
- Akkor csak annyi a dolgunk, hogy átmegyünk az Alvilágba és péppé zúzzuk - heveskedett Yusuke
- Idióta! Tök süket vagy? Azt mondtam nincs sok esély arra, hogy le tudnátok gyozni - ordította le Koenma Yusukét
- És akkor elrulnád, hogy mégis mit fogunk csinálni? - orjöngött Yusuke
- Hát egynelore fogalmam sincs - mondta szomorúan Koenma
- Valaki valami ötlet? - érdeklodött Kuwabra, de senki sem felelt csak csendben gondolkodtak tovább. Kis ido múlva - Na jó elegem van! Én a harchoz értek nem a stratégiához. Kurama te biztos tudsz valamit mondani!
- Talán elobb rá kellene jönnünk, hogy ki áll az egész mögött milott azon gondolkodnánk mit kellene tenni... - de Kuwabara közbevágott
- És mégis, hogy találjuk meg? Adjunk fel hirdetést? - Mindeni fején megjlent 1 csepp
- Kuwabra, ha nem tudsz semmi értelmeset mondani inkább meg se szólalj - mondta Yusuke
- Miért te talán tudod a megoldást Urameshi? - vágta rá Kuwabara
- Nem, de ha talán hagynád, hogy Kurama végig mondja - zárta le a vitát Yusuke - Kérlek folytasd Kurama
- Tehát ha rájövünk ki áll az egész mögött talán megtalálhatjuk a gyengéjét és le is tudjuk gyozni, vagy talán segítséget kérhetnénk valakitol, aki elég nagy erovel rendelkezik - mondta selytelmesen Kurama
- Van benne valami - helyeseltek a többiek
- Igen, de ki tudna nekünk segíteni? - merengett tovább Yusuke és ekkor észrevette Kurama halvány bizalomgerjeszto mosoját - Mi az Kurama?
- Talán...- mondta kurama és elgondolozott
- Talán mi? - érdeklodött Kuwabara
- Még régen amikor még Youko Kurama voltam és tolvajlással foglalkoztam volt egy jó barátom aki a bandámhoz tartozott. És úgy halottam, hogy még él és virul. Már akkoriban is hatalmas ereje volt, de ot ismerve az évek során biztos tovább fejlesztette. Ha valaki akkor o tud nekünk segíteni. - mondta Kurama kissé nosztalgikusan
- És neve is van? - pimaszkodott Kuwabara
- A neve Oguri Miku bár én csak Rikunak hívtam - mondta Kurama halványan mosolyogva és kissé elpirulva
- Áhh, szóval a beceneve Riku csak nem a barátnod? - kötöszködött Hiei
- Á, dehogy - vágta rá gyorsan Kurama és mégjobban elpirult
- Szóval a barátnot? Grat. - mondta Koenma. Kurama feje már tiszta vörös volt már nem csak azavartól hanem a méregtol is
- ELÉG LEGYEN MOSTMÁR! MONDTAM, HOGY RIKU NEM A BARÁTNOM CSAK EGY ESZERU JÓ BARÁT ÉS SEMMI TÖBB!!! - Kurama szinte izzott a dühtol
- Nyugalom Godzilla - mondta Hiei nyugtatólag - Inkább mennyünk és keressük meg
- Kurama, mit is mondtál hol is van? - kérdezte Yusuke
- Az Alvilágban - válaszolta Kurama már teljesen nyugodt hangon, az elobbi dühkitörésnek már nyoma se volt
- Ennél pontosabbat nem tudnál mondani? Hisz az Alvilág olyan nagy - kérdezte Yusuke
- Sajnos nem, de majd én megkeresem és ha Hiei is segít hamar végzünk - válaszol Kurama
- Muszály? - kérdezte Hiei unottan
- Igen, muszály - válaszolt Botan
- Hát akkor legyen - mondta Hiei lemondóan azzal Kuramával együtt felszívódtak
- Remélem Riku tényleg van olyan eros, mint amilyennek Kurama mondta és rmélhetoleg az évek alatt tényleg erosödött, mert akár tole is függht az emberiség sorsa beleértve az Alvilágot is - mondta Koenma kis bizonytalansággal a hangjában.
És megkezdodött az új küldetésük

2. Fejezet

Találkozás

Kurama és Hiei az Alvilágban voltak és már sok helyen keresték Rikut, de még Hiei Jagan szemével se találtak rá.
- Te Kurama. Most akkor merre megyünk? - kérdzte Hiei miközben a séróját próbálta kiszabadítani egy fa ág közül nem sok sikerrel
- Fogalmam sincs.minden olyan helyet megnéztünk már ahol régn sokat voltunk - mondta Kurama majd egy rántással kiszabadította Hieit a fa ág közül.
- Ááá, köszi. - mondta hiei miközben immáron szabad séróját igazgatta
- Nincs mit, de biztos, hogy nem látod a Jagannal - Kérdezte Kurama a tájat kémlelve de a suru erdöben nem sokat látott.
- Sajnos nem és az is baj, hogy nem tudjuk egész pontosan, hogy néz ki. Viszon ez a hely nem azt tükrözi, mintha valaki is lett volna itt rajtun kívül - osztotta meg véleményét Hiei
- Igazad van - mondta lemondóan Kurama
Ekkor zajokra lettek figyelmesek és a hiei mellett levo bokor elkezdett mozogni. Hiei majdnem szívrohamor kapott és kissé kócos sérója a szokásosnál is feljebb állt.
- wáááá! Mi az? - kérdezte Hiei idegesen
- Nem mi az, hanem ki az - felelt egy szép noi hang. Majd a hang tulajdonosa kilépett a bokorból. Hiei mostmár valamelyest megnyugodott ellentétben Kuramával akinek elkerekedtek a szemei és a csodálkozástól álla majdnem a földet súrolta.
- Szevasz Kuráma! Mán a szekér? - kérdezte a lány. Barna hajában vérvörös csíkok voltak kivehetoek szeme pedig zöld színben csillogott. Fülérol és farkáraól azt a következtetést lehetett levonni, hogy o is rókadémon. Fekete ruhája olyan volt mint Youkonak csak persze nem volt olyan mélyen bevágva.
- Szi-szi-szia Riku! - nyögte ki végül Kurama.
- Te aztán megváltoztál mióta nem láttalak - mondta Riku s közben Kuramát fürkészte
- De te se panaszkodhatsz. Esküszöm ha nem hozod szóba a szekeret meg se ismerlek, ja és tudod, hogy nem szeetem ha Kurámának szólítasz - mondta Kurama aki pedig Rikut fürkészte
- Tudom és ne haragudj - mondta lehajtott fejjel.
- Semmi baj - nyugtázta Kurama.
- Amúgy ki az a fiú Kurama? - kérdezte Riku miközben Hieire mutatott aki a "Kuráma" nevet hallva a földön kötött ki a röhögéstol.
- Hát o ott Hiei - mondta Kurama.
Hiei közben öszeszedte magát és odament Rikuhoz
- Hello Riku Hiei vagyok - mondta Hiei
- Szevasz Hiei - felelt Riku és kezet ráztak - Na de mondjátok csak mi járatban vagytok?
- Tudod Riku szeretnén ha segítel nekünk - mondta Kurama
- Miben is? - kérdezte Riku
- Tudod Koenma... - kezdte Hiei, de Riku közbe vágott.
- Koenmát mondtál? - kérdezte miközben felvonta bal szemöldökét - Ebbol már semmi jó nem lehet, biztos nagy a baj.
- Hát igen - mondta Kurama és nagyot sóhajtott.
- Szivacs - jegyezte meg Riku gúnyosan.
Eközben Hiei közelebb ment Kuramához és halkan megkérdezte.
- Mit jelent az, hogy szivacs? - kérdezte zavarodottan.
- Nála röviden annyit, hogy szívás - felelte Kurama.
- Ááá, értem - és Hiei szeme felcsillant majd kicsit odébb ment.
Pár pillanat múlva farkasvonyításra lettek figyelmesek majd arra, hogy a hangok erosödnek.
- A francba! - kiáltotta Riku
- Mi a baj? - kérdezte Kurama
- Ezt késobb most inkább futás - mondta válaszképpen Riku majd állatformát öltött.
Olyan volt, mint Kurama démonróka alakja csak ezüst szín helyett fekete. Gyorsan futásnak eredt, mert rengeteg farkas közeledett amit kurama is rögtön kiszúrt. megragadta a kissé alélt hiei bal bokáját majd o is futásnak eredt Hieit pedig maga után húzta.Szegény Hieinek ez nem tett sok jót mivel a feje hol egy lyukban, buckán, vagy éppenséggel sziklán akadt meg , de Kurama csak húzta maga után. Tehát Hiei feje itt-ott vérzett és kék-zöld foltok díszítették.
- Na de mégis Riku mi a jó életet csináltál már megint? - Kérdezte futás közben Kurama.
- Hát maradjunk annyiban, hogy rámjött a fosztogathatnék és kirámoltam a kincstárukat - felelte Riku
- Valahogy volt egy ilyen érzésem - jegyezte meg Kurama
- Mire célzol ezzel? - kérdezte Riku
- Arra, hogy semmit se változál ezen a téren - válaszolt Kurama
- Méghogy semmit se? - kérdezte Riku.
Miközben futott egyszer csak hátra pillantott majd hirtelen megtorpant és elkezdett az ellnezo irányba futni pont szembe a farkasokkal. Majd egyesével elkezdte oket püfölni. Szerencsétlen farkasok hiába voltak sokan Rikunak nem voltak ellenfelek. Puszta kézzel ölte meg oket. Amíg Riku a farkasokat irtotta a két fiú csak figyelt. Hiei a bal szemével sasolt, mert a jobb szeme alatt lila karika húzódott ami még meg is volt dagadva biztosan nagyon fájt is. Kurama kissé aggódva figyelte az eseményeket hisz nem szerette volna ha Rikunak baja esik. Azon töprengett segítsen-e neki, de mire oda jutott, hogy segít Riku kivégezte az összes farkast, majd széles vigyorral odament a fiúkhoz akik kissé meglepve nézték.
- Na erre varrjál gombot! Még, hogy én semmit se változtam - mondta kissé sértodött hangnemben.
- Elképeszto mennyit fejlodtél harci téren visszavonom elobbi állításomat és gratulálok - mondta elismeroen Kurama
- Ez tényleg szép volt - helyeselt Hiei
- Hozzá vagyok szokva - mondta félvállról Riku
- Ebbol arra következtetek, hogy amióta nem láttalak elég gyakran kap el a fosztogathatnék vagy tévedek? - kérdezte kissé kötöszködve Kurama
- Téged is átformálhatlak ha tovább kötöszködsz - mondta Riku
- Heh, na mi az kurama egy lány rettegésben tarthat? - kérdzte Hiei közönyösen
- Kérsz a másik szemed alá is egy monoklit? - kérdezte kissé idegesen Riku
- Hiei, ne haraqgítsd magadra, mert sokkal erosebb annál, mint amilyen elso látásra, de majd ha jobban megismerd te is rájössz - felelte Kurama teljesen komolyan amibol Hiei rá jött, hogy jobb ha komolyan veszi a figyelmeztetést.
- Nos akkor megyünk és beavattok, hogy mirol is van szó? - kérdezte Riku kissé türelmetlenül.
- Persze csak az a baj, hogy az átjáró messze van - mondta Kurama
- Ez legyen a legkevesebb - mondta Riku
- Mire célzol? - kérdezte Kurama rásandítva Rikura
- Semmi különös - mondta flegmán Riku
- Most azt várod, hogy ezt el is higgyem? Ismerlek már annyira, hogy tudjam most valami újja fogsz elo állni - mondta Kurama
- Mint mindíg most is igazad van, de egyszerubb lesz ha megmutatom - válaszolt Riku
Pár lépést hátrált becsukta a szemét és energiáit egy pontba koncentrálta majd kékes fénnyel megnyílt az átjáró.Riku erre elmosolyodott. Kurama kerek szemekkel figyelt. Hiei nem hitt a szemének ezért elájult Kurama pedig a hátára vette
- Nos ehez mit szólsz? - kérdezte Riku vigyorogva
- Hihetetlen. Nem is gondoltam volna, hogy képes vagy átjárókat nyitni - válaszolt elismeroen Kurama
- Akor itt az ideje, hogy mennyünk. Ez az ügy kezd érdekelni - mondta Riku és besétáltak az átjáróba.

Koenmánál:

- Meddig szerencsétlenkednek már ezek? - kérdezte Kuwabara aki föl le járkált
- Légy türelemmel Kuwabara, az Alvilág hatalmas és nem könnyu valaki nyomára találni - nyugtatta Botan Kuwabarát.
- Hát legyen, bár azt nem értem, hogy tud Urameshi ilyen békésen szunyókálni - mutatott Kuwabara a földön alvó Yusukéra - ha nem találják meg idoben azt a csajt számunkra közel a vég, és ha meg is találják lehet, hogy nem elég eros ahoz, hogy segíteni tudjon - mondta letörten Kuwabara
- Ne légy ilyen vészmadár! Tudod csak pozitív hozzá állás Kuwabara - mondta Botan macskás ábrázatával
- Ha te mondod Botan, de engem akkor is nyugtalanít ez az egész - mondtaq Kuwabara ugyanolyan lehangoltan.
Nem sokkal késobb kinyílt az ajtó és ketto alak rajzolódott ki. Az egyik kurama volt a másik pedig Riku majd Kurama ledobta Hieit a hátáról.Ennek következtében Hiei felébredt.
- Mi történt, hol vagyok? - nézett körbe Hiei
- Úgytunik Csipkejózsika feltámadt - jegyezte meg Riku a többiek pedik halkan nvettek
- Ha-ha-ha, nagyon vicces - zsörtölodött Hiei
- Nos akkor bemutatom a többieket - kezdte Kurama - aki a földön alszik az Yusuke, aki a falat támasztja az Kuwabara, akinek cumi van a szájában az Koenma és o... - de Botan közbe vágott
- Botan vagyok örülök, hogy megismertelek - fejezte be Botan miközben közelebb lépett
- Üdv - köszönt Riku. Eközben Kuwabara odament a lányhoz.
- Riku kisasszony! Engedelmével szeretnék személyesen bemutatkozni. Én lennék KAZUMA KUWABARA a nagy harcos aki mindenkit legyoz és senkitol se riad meg. - kezdte monológját Kuwbara a többiek dobtak egy hátast Riku fején megjlent egy cspp majd egyre több szinte már tengert alkotva. A feje már kék volt tolük és füle lekonyult.
- Te a nagy harcos? Álmodban Kuwabara! - szólt közbe Yusuke aki ido közben felébredt
- Kuss, nem látod, hogy éppen bemutakozok? - ripakodott rá Kuwabara
- Önmagad le égetése mióta számit bemutatkozásnak? - tette hozzá Hiei
- Kuwabara jobb ha nem haragítod magadra Rikut, hidd el a tapasztalat beszél belolem - mondta Kurama figyelmeztetoen
- Tartsd meg a tanácsaidat - torkolta le kuwabara
- Meg fogod bánni, hogy nem hallgattál rá - mondta szánakozva Hiei
- Szóval még mielott félbe szakítottak volna - folytatta kuwabara - ne féljen még engem lát minden veszélytol meg védem. Nem hagyhatom, hogy egy védtelen lánynak baja essen. Kérem jöjjön hozzám és mindntol meg fogom óvni - felyezte be Kuwabara
Még Kuwabara eloadta önimádó szónoklatát Riku egyre mérgesebb lett. Szinte izzott a dühtol amit Kuwabarán kívül mindenki észre vett.
- Azt hiszem most követted el életed legnagyobb hibáját - közölte Kurama
- Ugyan miért? - kérdezte Kuwabara flegmán
- Mindjárt kitapasztalod - mondta Kurama
Amikor Kuwabara ránézett Rikura látta a dühtol szinte izzó lányt. Szemei szinte szikrát szórtak. Kuwabara itt értette meg az egészet. Ám ekkorra már túl késo volt. Riku megragadta az ingenyakánál és elkezdte ráncigálni.
- MÉG, HOGY ÉN VÉDTELEN? MIT GONDOLSZ MI A NYAVALYÁÉRT VAGYOK ITT TE SZERENCSÉTLEN NYOMORÉK? AZÉRT, HOGY SEGÍTSEK NEKTEK!!! - üvöltötte Riku majd egy nagy téglával fejbe vágta Kuwabarát - REMÉLEM ETTOL MAGADHOZ TÉRSZ TE IDIÓTA!!! ÉS NE MERÉSZELJ HOLMI UTCALÁNYHOZ HASONLÍTANI AKIT LEVEHETSZ A LÁBÁRÓL EZZEL A SZÖVEGGEL!!! MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL, ANNYIT MONDASZ MENNYEK HOZZÁD ÉS ELVÁRNÁD, HOGY MEG IS TEGYEM ?! ÉBREDJ FEL EZ A VALÓ ÉLET!!! - azzal felpofozta Kuwabarát fejbevágta ismét a téglával és búcsú ajándékként a falhoz vágta és ennek következtében a fal teljesen l omlott.
- AZTA!!! - ámult el mindenki egyszerre
- Lány létedre nagyon eros vagy - mondta szájtátva Yusuke
- Meg akarod tudni mennyire? - vetett gyilkos pillantást Yusukéra
- Á, dehogy - vágta rá Yusuke
- Ezer szerencséd - sziszegte Riku
- Miért nem hallgattam Kuramára? - nyögte ki a költoi kérdést Kuwabara a leomlott törmelék alatt mocorogva
- Én szóltam - mondta Kurama
- Surubben kellene rá hallgatnotok - jegyezte meg Riku
- Ebben teljesen igaza van, de az már végképp undorító, hogy ez az idióta Yukinának is teszi a szépet - mondta mérgesen Hiei
- Szánalmas és kimondhatatlanul undorító - tette hozzá Riku és egy újabb téglát vágott Kuwabarához aki épen csak most mászott ki a törmelék alól.
- Hát Kuwabara gratulálok sikerült felülmúnod önmagad - mondta lenézoen Koenma
- Úgy érzem egy jó idore elástad magad Rikunál - állapította meg Kurama
- Pontosan - mondta fagyosan Riku.

3. Fejezet

Kisebb hajciho

Nem sokkal késobb.
- Botan! - mondta kissé idegesen Koenma majd Botan belépett az irodájába
- Mi a baj Koenma-san? - kérdezte botan kissé meglepetten
- Nem tudod véletlenül merre vannak Yusukéék? Sehol se találtam oket - panaszkodott Koenma
- Éppenséggel tudom, de nem fogsz örülni neki - mondta botan bizonytalnul
- Ne kímélj - sopánkodott Koenma
- Tudod Koenma-san az a helyzet - kezdte Botan és nagy levegot vett - a knyhában vannak és éppen az új hutod tartalmát fosztogatják - fejezte be a lány
- AZ ÚJ HUTOMET?! - ordította Koenma
- Nyugodj meg kérlek szépen - próbálta nyugtatni Botan
- Nem tudok megnyugodni, mert ha ez apám fpléb jut akkor minimum 100 popsira ferést kapok. Jaj, szegény kisci fejemnek. Mi lesz most velem? - kesergett Koenma
- Gozöm sincs, de ez a süti nagyon finom - mondta Botan
- BOTAN! - üvöltötte le Koenma
- Jól van na csak vicceltem - mondta Botan macska képében

Közben a konyhában:
- Nem ér azt én akartam megenni - hobörgtt Kuwabara
- CSak szeretted volna - mondta Yusuke miközben ismét elhappolt valami kaját Kuwabara elöl
- Wáá, te idegesíto kertitörpe! Mosz meg te veszed el tolem - háborgott rendíthetelenül Kuwabara
- Nem volt túl nehéz....ugyanis nagyon lassú vagy - vágott vissza Hiei
- Van benne valami - csatlakozott Kurama
- Téged meg ki kérdezett? - idegeskedett Kuwabara
- Na mi van fáj az igazság Kuwabara? - tette hozzá Riku
- Ez szép volt - dícsérte meg Yusuke
- És nagyon is igaz - fejtegette tovább Hiei
- Mostmár aztán elég legyen különben nem állok jót magamért - fenyegetozött Kuwabara
- Miért mit fogsz csinálni? Talán megversz? - kérdezte közönyösen Hiei
- Még egy ilyen megjegyzés és úgy a földbe verlek, hogy még ennyire sem fogsz látszani - morogta Kuwabara
- Próbáld csak meg te idióta - sziszegte Hiei
- Akkor ezt védd ki ha tudod - és Kuwabara éppen leütni készült Hieit, de a fiú csak simán oldalra lépett, de ez elég volt ahhoz, hogy Kuwabara célt tévesszen és a földön kössön ki. Persze ezen mindenki jót nevetett leszámítba Kuwabarát aki csak mérgelodött. Majd támadt egy ötlete, felkelt és megragadta a hutot majd elkezdett vele az ajtó felé sétálni.
- Kuwabara az nem túl jó ötlet - figyelmeztette Kurama
- Igaza van, hotd vissza te idióta - folytatta Hiei
- CSak nem azt képzeled, hogy pont rád fogok hallgatni? - mondta kuwabara miközben tovább sétált az ajtó felé
- Addig rakd le még baj nem lesz belole - mondta Riku
- Hadjatok békén - mondta Kuwabara miközben megállt hátra tekintett a többiekre és ennél fogva nem vette észre Koenmát aki ido közben megérkezett és Kuwabra mellett állt meg. Feje vörös volt és szemébol csak úgy sugárzott a düh.
- AZONNAL TEDD LE A HUTOMET!!! - ordította le Kuwabarát akit ez annyira meglepett, hogy ilyedtében lejtette a hutot ami a tartalmaával együtt már csak a múlté.
- Barom - jegyezte meg Yusuke
- TE IDIÓTA!!! TÖNKRE TETTED A HUTOMET!!! - mondta dühöngve Koenma
- Kit érdekel a hutod én csak a benn levo kaját sajnálom, mert így éhesek mardunk. És különben is ha nem ilyesztessz meg nem ejtettem volna el - mondta Kuwabara üres hasát fogva. A többiekboé pedig kitört a nevetés
- Most ezen mi olyan vicces? Ti is éhen maradtok - lökte oda Kuwabara
- Beszélj csak a magad nevében - mondta Riku
- Mi van? - értetlenkedett Kuwabara
- szerinted ha éhesek lennénk szó nélkül hagytuk volna, hgy elvidd a hutot? - kérdezte Yusuke
- Ezzel meg mire célzol? - gondolkodott Kuwabara
- Te barom! Ha nem tunt volna fel csak te nem ettél semmit, mert lassú vagy - mondta Hiei majd Kuwabara bamba ábrázatát látva mindenki dolt a nevetéstol
- Már megint átvertetek - mérgelodött Kuwabara - de ezt még egyszer visszakapjátok - fenyegetozözött
- Úgy, mint eddig? - tette hozzá Koenma aki már teljesen lehiggadt
- Elegem van beloletek - morgott Kuwabara majd sarkon fordult és kiment az ajtón

4. Fejezet

Az elso számú gyanusított

Eltelt egy hét. Ez ido alatt többé-kevésbé megismerték Rikut és Riku is a társaságot. Most viszont úgy döntöttek összeszedik mit is tudnak eddig.
- Nos annyi már biztos, hogy valaki el akarja foglalni az emberek világát - kezdte Yusuke
- És az embereket pedig rabszolgákká akarja tenni - folytatta Kuwabara
- Igen, viszont azt még nem tudjuk miért szeretné rabszolgasorba kényszeríteni a halndókat - tette hozzá Hiei
- És azt se tudjuk milyen nagy hatalommal bír - fejezte be Kurama
- Ez minden amit tudunk? - kérdzte Riku
- Igen - válaszolt Yusuke
- Értettem - sóhajtott Riku - Te Koenma semmi újat nem tudtál meg? - kérdezte
- Sajnos ez minden - mondta Koenma borúsan
- Hát ez sajnos még kevés ahhoz, hogy megtudjuk ki is az illeto pontosan, de talán... - gondolkodott el Riku
- Mire jöttél rá? - kérdezte Kurama
- Talán elég ahhoz, hogy elindulhassunk ezen a nyomon - válaszolta Riku
- Mire célzol? - kérdezte Kuwabara
- Hát nem nyilván való - kérdezett vissza Hiei
- Ezzel arra célzott, hogy van egy sejtése ki áll az egész mögött - válaszolt kurama
- Értem már - csillant fel Kuwabara szeme - Na, de ki vele ki az úgyis rég bunyóztam már - kezdett heveskedni Kuwabara
- Idióta - mindenki egyszerre
- Most meg mi van? - érttlenkedett Kuwabara
- Eloször is ez még csak egy feltételezés, másodszor pedig ha tényleg o az akit keresünk pillanatok alatt véged lenne, de ha meg akarod öletni magad csak tessék - oktatta ki Riku Kuwabarát
- El is felejtettem - gondolkodott el Kuwabara
- Ez vajon miért nem lep már meg engem? - szánakozott Hiei
- Na mindegy hanyagoljuk Kuwabarát és a hülyeségeit - szólt Yusuke
- Ahogy mondja. Mondd csak Riku ki az az illeto? - kérdezte Hiei
- Nos a neve Ren, de amint mondtam ez még csak feltételezés - mondta Riku
- Nem érdekel. Mondd meg azonnal hol van ez az alak és járjunk utánna - hadarta Yusuke miközben Rikut rángatta a pólója nyakánál
- Eressz el, mert különben kapsz egy pofont lábbal - mondta a kissé meglepet Riku, de Yusuke teljesen fel volt pörögve és a szavakat nem is igazán hallotta. Ellentétben ezzel viszont azt érezte amint Riku megajándékozta egy pofonnal amit lábbal adott. Ennek erejétol Yusuke a falnak csapódott ami le is omlott.
- Yusuke ha nem tudnád Rikunak lobbanékony a természete szóval csak finoman a meggondolatlan cselekedetekkel - mondta Kurama
- Mondhatom jókor szólsz - nyögte Yusuke miközben kimászott a törmelék alól
- Ne haragudj, de én figyelmeztettelek egyébként a ficó az Alvilágban van- mondta Riku
- Na ezt most jól megkaptad Urameshi - mondta Kuwabara nevetve
- Már el is felejtetted, hogy te ennél sokkal többet kaptál Rikutól? - kérdezte Hiei sunyi ábrázattal. És Kuwabarán kívül mindenkibol kitört a nevetés
- Oszintén szólva azt nem akartam anyira fájdalmasra - mentegetozött Riku - De figyelembe véve azt, hogy micsoda alak vagy nem érzek buntudatot - fejezte be a lány
- Hát nem semmi a csaj - súgta Yusuke Kuwabarának
- Az már egyszer biztos - tette hozzá vigyorogva Kuwabara
- Csak nem rólam sutyorogtok? - kérdezte Riku gyilkos pillantást vetve a két fiúra
- Á, dehogy - mondták egyszerre
- Ezer szerencsétek - mondta mostmár mosolyogva a lány
- Akkor induljunk - mondta Kurama
- Rendben - mondta Riku és az átjáró kékes fénnyel meg is nyílt
Nem sokkal késobb az Alvilágban Riku navigálásával megérkeztek egy kastélyhoz. A kastély igazán nem volt barátságosnak nevezheto az ég sötét volt körülötte és villámok cikáztak mindenfele.
- Biztos, hogy ide kell bemennünk? Kiráz a hideg ettol a helytol - siránkozott Kuwabara
- Nyugodj meg Kuwabara, belülrol sokkal hátborzongatóbb, mint sem azt te gondolnád - mondta vigyorogva Riku - de te a hatalmas harcos aki semmitol se fél biztos elore megy - ajánlotta fel a lhetoséget Riku
- Hát köszi a lehetoséget, de mivel udvarias is vagyok lányok elore - mondta gyorsan Kuwabara. Mindenki fején megjelent egy csepp.
- Szánalmas - csóválta fejét Hiei
- Gyáva- tette hozzá Riku és berugta a kastény kapuját
- Van ám stílusa - állapította meg Yusuke
- Stílusa az aztán van, hidd el én már csak tudom - mondta Kurama és sóhajtott egyett
- Bejönnétek ti is végre vagy küldjek meghívót? - kérdezte türelmetlenkedve Riku a kapuban Hiei és Kuwabara társaságában
- Megyünk már - mondták egyszerre majd elindultak a kastély belsejébe, hogy megkeredssék Rent és az ügy végére járjanak. Rikunak igaza volt belülrol a kastély még borzalmasabb volt, mint kívülrol. Egyetlen fényforrásként afalakon levo gyertyák szolgáltak. Mindenhonnan alvadt vér és rothadó hús szaga áradt. És ha ez nem lenn még elég a folyosó tele volt a csontvázak népes táborával is.
- Hihetetlen, hogy ez a fickó itt tud élni. Ez még számomra is gusztustalan - jegyezte meg Hiei miközben az egyik " aranyos " csontvázat arrébb rakta.
- Hát Ren már csak ilyen, de tole nem is lehetne mást várni - jegyezte meg Riku halványan mosolyogva.
- Hát minden estre Kuwabarának ez túl sok volt - mondta Kurama
- Mire célzol? - kérdzte Yusuke
- Kuwabara még a sarkon kidobta a taccsot, szerintem nézd meg mi van vele - mondta Kurama
- Rendben van - majd Yusuke elindult, hogy megnézze Kuwabarát
- Mi pedig menjünk tovább - mondta Riku majd lassú léptekkel elindult
- Nem kellene megvárni oket? - kérdezte Hiei
- Felesleges, tovább haladva egyenesen van egy hatlmas kapu. Ahhoz ok is kellenek, mert egyedül nem tudjuk kinyitni. Eltévedni pedig még ok se fognak tudnak - mondta Riku majd elértek a kapuhoz.
- "Valamiért nagyon rossz érzésem támadt" - gondolkodott magában Riku
- Itt is vagyunk - érkezett meg Yusuke és Kuwabara már kevésbé rossz színben
- Épp itt volt az ideje - mondta Hiei
- Akkor segíthettek is kinyitni ezt a kaput - modta Riku. Majd a csapat együttes erovel nagy nehézségek árán, de sikersen kinyitotta a kaput. Ám amikor végre sikerült hirtelen eros fehér fény vakította el oket. Majd az egész kastély kissé megremegett és a csapat tagjai távol kerülve egymástól a nagy semmi közepén találták magukat.

5. Fejezet

Az illúzió rabjai

Kurama egy szobában találta magát
- *Vajon most hol lehetek? És a többiek jól vannak?* - aggodalmaskodott magában Kurama.
Jobban szemügyre vette a szobát. Minden teljesen fehér volt és a szoba pedig teljesen üres és ez még jobban nyomasztotta Kuramát. Majd hirtelen minden vak sötét lett és Kurama az orráig se látott.
-*Mi a fene ez?* - elmélkedett magában
Majd hirtelen valami fény világított meg. Kurama észre vett a földön két testet vérbe fagyva. Közelebb ment és megfordította oket, de a látvány szinte sokkolta a fiút. A két test két noé volt méghozzá az egyik az édesanyja a másik pedig Riku.
- NEEEEE!!! Anya!!! Riku!!! - kiáltotta Kurama majd a két testet magához húzta és sírni kezdett - Miért? - kérdezte elcsukló hangon és egyre keservsbben sírt.

Hiei a Sötét Harcmuvészetek viadalán találta magát. Vele szemben állt a fiatalabb Toguro körülötte pedig a darabokra tört ring. Hiei különösebben nemis foglalkozott vele, de ekkor Toguro megfogott egy nagyobb szikla darabot és Hiei felé hajította. Hiei könnyedén félreugrott.
- Kérlek, ez egy támadás akart lenni? - kérdezte Hiei, de nem vtte észre Toguro valós célját
- Nézz csak a hátad mögé - válaszolta Toguro. Hiei gyorsan megfordult és észre vette azt amit eddig nem látott. Yukina pontosan Hiei mögött állt és mikör o félre ugrott a szikla egyenesen Yukina felé repült majd eltalálta a Hótündért. A szikla gyorsan repült tovább Yukinával együtt majd a falnak csapódott. Yukina szájából vér kezdett folyni. Hiei szemei elkerekedtek ezt látva majd villámgyorsan huga mellé térdelt.
- Yukina! - mondta Hiei és hangjában rettegés tükrözodött
- Bátyám! - mondta elhaló hangon és szemeit örökre lehunyta. Hiei szemeibe könnyek szöktek és patakokban folytak majd sírva ölelte meg a hugát és remegve ezt suttogta
- Yukina, hugom! Miért? - majd Hiei tovább sírt könnyei pedig halott huga arcára hulottak.

Yusuke az iskola mögött találta magát néhány taknyos kölyök társaságában. A fiúk kb 10-en voltak, de Yusuke nem aggodalmaskodott hisz már rengetegszer ellátta a bajukat.
- Na mi van még mindíg nem kaptaok eleget? - kérdezte lenézoen Yusuke
- Fogd be a szád! Most mi fogjuk neked ellátni a bajodat. Ekkora túlerovel már csak nem fogsz el bírni - mondta az egyik fiú valószínuleg o volt a banda vezetoje
- Na ne nevettes. De ha minden áron azt akarjátok, hogy laposra verjelek benneteket csak tesség - mondta Yusuke méregetve a bandát
- Most megkapod a magadét! - kiáltották egyszerre többen is majd a banda minden tagja megintdult Yusuke felé. Yusuke csak mozdulatlanul állt és várta, hogy odaérjnek. Nem tétovázott sokat fél perc alatt laposra verte az összeset. A banda tagja i egy kupacban voltak kék zöld foltok társaságában amiket Yusuke jóvoltából szereztek.
- Legközelebb több szerencsét - vetette oda és sarkon fordult és még tisztán hallott néhány szitkozódást, de nem törodöt vele.
Elindult hazafelé. Útközben megállt egy rét mellett és ledolt a fube. Majd hirtelen egy rusnya szörny megtámadta. Yusuke felpattant és egy kisebb Rei-gunt lott ki mivel látta, hogy a szörny legfeljebb csak D osztályú. A lövés telibe találta a szörnyet ami nnek következtében a földre zuhant. Majd elkezdett vigyorogni, de ez a vigyor pillanatok allatt az arcára fagyott amikor melátta, hogy a rusnya szörny Keiko volt. Odarohant a lányhoz és felültette.
- Keiko! - rázogatta Yusuke kétségbe esetten
- Miért Yusuke, miért? - kérdezte a lány fájdalmasan és Yusuke karjaiban meghalt
- Keiko! - rázogatta a fiú mind hiába - Én nem akartam, de tényleg! Hisz egy rusnya szörnyet lüttem le és nem téged - mondta Yusuke és kitört belole a sírás. Elgondolkodott a történteken majd lefektette Keikot és térdre roogyott majd teljes erejével és könnyes szemekkel elkezdte püfölni a földet.
- Miért? Hogy? Nem lehet igaz!!! - káltozott és szemeibol csak úgy záporoztak a könnyek.

Kuwabara saját házuk elott találta magát majd be sétált. Benn a novére ült cigivel a kezében és mérgesen Kuwabarára nézett.
- Öcskös, már megint telfonáltak az iskolából, hogy ellógtad az órákat - mondta Shizuru
- Nem mindegy az neked? Miért kell folyton bele ütnöd az orrodat? Majd megyek ha ahoz lesz kedvem - feleselt Kuwabara
- A novéred vagyok te bolond és igenis járni fogsz az iskolába különben velem gyulik meg a bajod - fenyegetozött Shizuru.
- Elegem van beloled! - kiálltotta Kuwabarát majd kirohant a házból. A macskáját kezdte el keresni, hisz ilyen helyzetekben vele szokott vígasztalódni.
- EIKICHI! - kiáltotta kuwabara kedvesen. Viszont a macskáját sehol sem találta. Majd az utcáról furcsa zajokat hallott. Kiment megnézni, hogy mi történik. Mikor meglátta, hogy néhány suhanc szeretett macskáját rugdossa és az egyik egy törött üveggel elvágta a torkát görcsbe rándult a gyomra. Elkezdett a suhancok felé szaladni, de azok mire odaért már elrohantak. Kuwabara letérdelt Eikichi mellé és könnyei folyni kezted.
- Eikichi - mondta fájdalmasan kuwabara.

Riku Makaiban volt. Teljesen meglepodött mikor látta, hogy Youko Kuramával harcol.
- RÓZSAOSTOR! - hallatszott a megszokott kiálltás és Youko Riku felé csapott az ostorral.
A lány éppen, hogy megúszta a támadást.
- Mi a francot csinálsz, megvesztél? - kérdezte Riku döbbenten, de Youko válasz képpen újból támadott.
Majd a föld kissé megremegett és egy olyan helyen találta magát ahol a forró lávától csak a kiálló sziklák nyújtanak menedéket.
- Mi a franc ez? - kérdezte Riku körbe pillantva.
- Hogy tetszik? - kérdezte Youko gonoszan vigyorogva
- Kérlek, ne csináld! Hagyd abba! - kérlelte a lány, de Youko nem törodött vele.
- Most véged - kiáltotta - Youko és végzetes csapást akart mérni Rikura, de alány az utolsó pillanatban félre ugrott. Majd elöntötte valami különös érzés és szemei vérvörösen kezdtek izzani.
- Mostmár elég - kiáltotta - PENGEOSTOR!
Riku teljesen elveszítette önuralmát. Ez köszönheto volt az eros illúziónak és az ez által keletkezett dühnek is. Kíméletlenül támadta Youkot mintha valami átvette volna a teste felett az irányítást. A kímélet még csak meg sem fordult a fejében mikor Pengeostorát Youko nyaka köré tekerte ami súlyos és életveszélyes sérüléseket öközött a fiúnak. Youko nyakáról patokokban fojt a vér. Majd Riku felugrott egy magasabban levu kiálló sziklára és Youkot lefelé lógatta. Youko fájdalmasan felordított és nyakához kapott, de nem tudott szbadulni az ostortól. egy kis ideig még próbálkozott majd lassan le engedte ezit szemeit pedig behunyta és légzése is megállt. Riku szemei ekkor visszaváltoztak zöld színure.
- Jaj, ne Kurama! Mit tettem? - kérdezte könnyes szemekkel, majd leugrott a szikláról és megához húzta Youkot. Könnyei patakokban fojtak le arcán mikor észre vette, hogy kurama már nem lélegzik. Erosen megölelte és magához húzta majd Youkoval együtt belecsobbantak a forró lávába.

Kurama a földön hevert cskott szemekkel. Hiei egy sarokba húzódott. Yusuke a földön térdelt és csak verte továbbra is. Kuwabara a földön feküdt összehúzva magát. Riku felállt és ránézett Kuramára. Szemei megteltek könnyel és végigfojtak arcán. Majd letörölte könnyeit és így szólt:
- Ren, bújj elo! Te szemétláda tudom, hogy itt bújkálsz, engem nem tudsz átverni
- Nocsak-nocsak Riku! Mi járatban vagy? - kérdezt Ren nyálasan
- Haggyuk a bájcsevejt. Nagyon jól tudom mennyire élvezted azt látni ahogyan szenvedünk - mondta idegesen Riku
- Hiszen tudod mennyire szeretem azt ha valaki szenved. Ez az új trükköm az illúzió. Nos nem jópofa? - kérdezte Ren sunyin
- Hát egyáltalán nem, de toled nem is vártam volna mást - mondta lehangoltan Riku - De most válaszolj egy kérdésemre! - parancsolta Riku
- Rendben van, számodra mindíg van idom - mondta nyályasan Ren majdkezeit széke karfájára tette és fejét ráhajtotta. Barna szemeit Riku melleire tapasztotta és szoke haja szemébe hullott.
- Mondd csak te álnok te akarod leigazni az emberek világát? - kérdezte feldúltan Riku
- Ugyan mi hasznom lenne belole? Az emberek többsége túl gyenge még kínozni sem érdemes - legyintett Ren
- Rendben van, de ha hazudni mersz szíjat hasítok beloled - fenyegetozött Riku
- Nyugodj meg neked nem szoktam hazudni, de azt tudnod kell mindennél jobban szeretlek mérgesnek látni még annál is jobb ha szenvedsz - mondta nyálasan Ren
- Mocsok! - sziszegte Riku
- Akkor nekünk nincs itt további keresni valónk - mondta hiei majd felállt és elindult az ajtó felé. Kicsit késobb Yusuke és Kuwabara is követték. Kurama is lassan felállt, de az ajtóban megállt és várta, hogy Riku is jöjjön.
- És még valami Riku. Nagyon örülök, hogy rajtatok próbálhattam ki eloször az új kis játékomat - szemtelenkedett Ren
- Te alávaló - mondta megvetoen, Ren le se vette róla a szemét. Riku sarkon fordult és elindult Kurama felé.
- Minden rendben? - kérdezte letörten a fiú, de nem nézett a lány szemébe
- Persze és te rendben vagy? - kérdezte a lány Kuramát fürkészve
- Igen - mondta csendesen, majd mind ketten elindultak.
- *Bár ne jöttünk volna ide - gondolta végig szomorúan Riku a történteket - de egy valamire legalább rá jöttem... az évek során azt hiszem... beleszerettem Kuramába*
- *Mi volt ez az egész? - töprengett Kurama - Bár elég nehéz bevallanom magamnak, de rá kellett döbbennem, hogy beleszerettem Rikuba.*

6.Fejezet

Különös szerelem

Másnap urama és Riku ép az alvilágban sétálgattak
- Hmmm...különös - mondta Kurama
- Mi a különös? - kérdezte értetlenül Riku
- Gondolj csak bele - kezdte Kurama - 3 éve nem jártam itt, de ez a hely semmit se változott... ha nem tudnám pontosan, hogy valami készül nem is hinném el - fejezte be
- Igazad van és ez tényleg különös - helyeselt Riku
- valószínuleg a tipikus vihar elotti csend - mondta Kurama
- Mint általában most is valószínuleg igazad van, de azt elárulhatnád, hogy hova megyünk - mondta Riku
- Majd meglátod - titokzatoskodott Kurama
- Mindíg is szerettél titkolózni, de az kiscit rosszul érintett, hogy 18 évig abban a tudatban voltunk Kurouneval, hogy meghaltál - mondta szomorúan Riku
- Ne haragudj, de én nem tudok átjárókat nyitni és az emberek világában Suichiként anyám átlagos gyerekként nevelt és mégse hagyhattam magára - mondta Kurama fél szemml Rikura sandítva
- Értem én - mondta Riku megértoen
- Na már itt is vagyunk - állt meg Kurama
- Azt hittem, hogy már erre a helyre nem is emékszel - mondta kissé meglepetten Riku
- Hát kezdtm kételkedni benne, hogy rossz fele jövünk - mondta kurama kicsit zavarban
- Teee... - mondta kisé idegesen Riku
- Nem tehetek róla legalább 18 éve nem jártam itt - mentegetozött Kurama - De az érdekelne, hogy te mikor voltál itt utoljára - terelte el gyorsan a szót Kurama
- Hát én úgy kb... - gondolkodozott el Riku - úgy 5-6 éve
- Hát az se tegnap volt - kötöszködött Kurama
- De még mindíg jobb, mint te és a 18 éved - vágott vissza Riku - De azt elárulhatnád miért kellett ide jönnünk - mutetott elore Riku
Ahova Riku mutatott elso ránézésre nem volt több egy egszeru mocsárnál. De nem véletlenül volt ilyen hisz ez egy kitüno búvóhely volt. Ha valaki jobban szemügyre vette láthatta, hogy elég érdekes növényekkel van körbe véve aminek a többsége húsevo, de ha ez nem lenne elég a mocsárban rengeteg krokodil tanyázik. De a bejáratát csak az tudhatta, hogy hol van aki legalább egyszer járt itt és megúszta épp borrel.
- Koenma azt mondta, hogy talán jobb lenne ha kerítenénk valamit ami még hasznunkra válhat - mondta Kurama
- Értem, de miért pont ide jöttünk? - értetlenkedett Riku
- Hát majd meglátod - relytélyeskedett Kurama
- Már megint kezded? - idegeskedett Kurama
- Türelem - nyugtatgatta Kurama
- Az én türelmetlenségemtol már a rózsák is kipusztultak - mondta Riku
- Érdekes meglátás - fejtegette Kurama
- Mondd csak bemegyünk még ebben az életben? - kérdezte egyre türelmetlenebbül Riku
- Persze - és elindult a mocsár felé
Kurama hamar megtalálta az ajtót és kinyitotta bár ez elég érdekesre sikeredett. A kilincs a kezében maradt az ajtó pedig bedolt ezzel felkavarva az évek során felgyülmlett port.
- Hehe, van egy olyan érzésem, hogy új ajtóra lesz szükség - mondta nvetve Kurama és letette a kilincset.
- Pedig én megolajoztam - mondta Riku - Bár az inkább kroki nyál volt, de a célnak megfelelt - Kurama fején megjelent egy csepp - Nem tehetek róla valamiért megtámadtak
- Értem én - mondta vigyorogva Kurama
Miután a porfelleg leült bementek. Mindent vastagon beborított a por.
- Rá férne egy nagy takarítás - mérte fel a helyet Kurama
- Az nem kifejezés - tette hozzá Riku a portól tüsszögve
- Egészségedre - mondta Kurama
- Köszi! - mondta Riku - De szerintem haladjunk tovább, de nem hinném, hogy sok fegyvert találnánk itt - nézett körbe a lány
- Rendben van - Mondta kurama és Rikuval átmentek egy másik szobába
- Ágy! - kiáltotta Riku majd háttal ráugrott az ágyra ami ennek következtében le is szakadt hatalmas porfüggönyt vonva a szobára.
- Szép volt! - köhögte Kurama és elkezdett kutakodni
- Ezt hallottam ám - mondata Riku miközben az ágy romjai alól kaparta ki magát - amúgy mit keresel? - kérdezte
- Fegyvereket, tudod azért jöttünk - világosította fel Kurama Rikut és közben odébb dobott egy kenyérdarabkát
- Ja tényleg - mondta Riku - Hehe, 9 évvel ezelott még Kurounéval ettünk itt - nosztalgiázott Riku
- A takarítás sose volt egyikotök erossége se - jegyezte meg Kurama, de meg is bánta, mert
Riku fejbe verte
- Mintha te annyit takarítottál volna - mondta dühösen
- Nem, de magam után rendet raktam - vágta rá kurama
Riku oda ment Kurama mellé. A fiú egy ládában kotorászott fegyerek után.
- Van közte valami ami legalább hasonlít fegyverre? - kérdezte Riku idétlen arccal nézve a lábára és annak tartalmára.
- Itt egy ostor... - mondta Kurama
- Az van nekünk is - mondta Riku
- Egy kard... - emelte fel Kurama a kardot
- Hieinek lenne való, de o szerintem ragaszkodika sajátjához - felelte Riku
- Egy íj - emelte ki a dobozból, de az íj ketté tört - Helyesbítek íj két darabban
- Ha egyben lenne talán Kuwabara tudna vele kezdeni valamit - mondta félig nevetve Riku
- Egy fél bogár - lökte odébb Kurama
- Kössz nem vagyok éhes - mondta Riku
- Bogár szárnya - mondta érdekes hangnemben Kurama
- Tiszta bogártemeto - jegyezte meg Riku
- Az - mondta Kurama és becsukta a ládát - a többi fegyver elveszett annál a félresikerült rablásnál...
- Sok értelme volt ide jönni - mondta Riku nagyot sóhajtva

Koenmánál:

- Hova a francba tunt el Riku és Kurama - mérgelodött Yusuke
- Én mondtam nekik, hogy mennyenek el keresni fegyvereket - válaszolt Koenma
- Fegyvereket minek? - értetlenkedett Hiei
- Lehet, hogy találnak olyas valmit ami segíthet nekünk ebben a helyzetben - fejtegette Koenma
- Jó, de pont Rikuval kellett elmennie? - féltékenykedett Kuwabara
- Csak nem hiányolod? - kérdezte cukkolódva Yusuke - Vagy csak Kuramára vagy féltékeny?
- Szegény Yukina, ha ezt megtudná... - mondta Botan fejet csóválva
- Haggyatok békén! - kiáltotta Kuwabara

A relytekhelyen:

- Kurama, meddig tart neked kinyitni egy ajtót? - kérdezte türelmetlenül Riku
- Hát nem ddig, de ez beragadt és nem bírom kinyitni - mondta Kurama az kilincset rángatva - Próbáld meg te - mondta és elséált az ajtótól
-Hát úgy látom ma nincs szerencséd az ajtókkal - mondta vigyorogva Riku és az ajtóhoz ment
Elkezdte rángatni a kilincset, majd rugdosta az sot próbálta betörni is, de az ajtó meg se moccant.
- Úgy látom neked se megy - mondta vigyorogva urama az ágyon ülve
- Nobel-díjas megállapítás volt - vágta rá Riku majd az ágyhoz ment és o is leült
- Valahogy ki kellene jutni - gondolkodott hangosan Kurama
- Nem tetszik talán a társaságom? - kérdezte élesen Riku
- Á, dehogy nagyon szeretek veled lenni és ha nem így lenne nem veled jöttem volna ide - mondta Kurama
- Mertem remélni. Akkor valami ötlet arra, hogy hogyan jutunk ki innen? Mert részemrol semmi - kérdezte gondolkodva a lány
- Hát... - gondolkodott kurama - gozöm sincs
- Valahogy éreztem - mondta Riku hülye pofával és cseppel a fején
Kurama sóhajtott egyett Riku pedig elnyúlt az ágyon, majd egy hirtelen ötlettel egyik lábát Kurama Vállára tette közbetlenül a feje mellé
- Mondd, hogy legalább a talpa nem piszkos. Tudod mosni kell - mondta vigyorogva Kurama
- Teeeeee - ült fel Riku
Elobbi kejelentését mostanra Kurama már nagyon is bánta hisz Riku eszeveszett csikizésbe kezdett. Kurama teljesen el felejtette, hogy riku ismeri ezt a gyenge pontját és ez ellen nem tud védekezni.
- Riku neee... - hadakozott röhögve Kurama
- De-de most nagyon gonosz vagyok és nincs menekvés - mondta ördögi vigyorral Riku
Egy darabig még Riku csikizte Kuramát aki pedig majd megszakadt a röhögéstol. Ám amikor Riku már elfáradt és egy pillanatra megállt Kuram kezdte csikizni a lány. Ennek hamarosan az lett a következménye, hogy Kurama véletlenül rádolt Rikura és ajkuk összeért. Mind a ketten zavarban volt majd mélyen egymás szemébe néztek. Majd Kurama megcsókolta Rikut akit ez eléggé meg is lepett és csak mozdulatlanul feküdt.
- Ne haragudj elragadott a hév és... - mondta Kurama, de nem tudta folytatni.
Erre Riku csak mosolygot és most o csókolta meg a fiút. Kuramát ez nagyon meglepte,d annál boldogabb volt majd ajkaik szétváltak.
- Tudod Riku be kell vallanom, hogy tiszta szívembol szeretlek. Eddig nem voltam vele tisztában, de amikor az illúzióban voltunk minden vilásossá vált - mondta Kurama Riku szemébe nézve
- Én is ott jttem rá arra amire már rég rá kllett volna jönnöm. Én is szeretlek - mondta Riku
Most hogy rájöttek arra, hogy kölcsönösen szeretik egymást nagyon boldogok voltak. Kurama megcsókolta Rikut és elkezdte megszabadítani ruháitól. Riku visszacsókolt és o is így tett Kurama ruháival. Ezen a napon csak egymással foglakoztak és a külvilág szinte megszünt létezni számukra. Szabadjára engdték vágyaikat. Így telt el egy nap és egy éjszaka.

Másnap Koenmánál...

- NA MOSTMÁR AZTÁN BETELT A POHÁR!!! - orjöngött Kuwabara
- Mi a bajod már megint? - kérdezte Yusuke értetlenül
- Meddig tart ezeknek fegyvert keresni, - idegeskedett Kuwabara
- Nem mindegy az neked? Különben pedig süt rólad a féltékenység - cukkolta tovább barátját Yusuke
Ennek az lett a vége, hogy Kuwabara bepipult és elkezdte a röhögo Yusukét kergetni. Aztán mikor elkapta kisebb verekedés alakult ki
- Hülye halandók - mondta szánakozva Hiei és ekkor beléptt a két "elveszett" bárány
- Na végre már azt hittem valami bajod esett Riku kisasszony - lépett oda Kuwabara
- Igen én is örülök, hogy látlak Kuwabara - mondta Kurama kissé idegesen
- Ugyan, ne vedd magadra - tette kezét Kurama vállára Riku - De ebbe meg mi ütött?
- Amióta megtudta, hogy elmentél Kuramával fegyverkeresobe egyfolytában csak aggodalmaskodik és hülyét csinál magából ahogy szokta - mesélte Yusuke
- Értem, szóval elgurult valami - jegyezte meg Riku
- Mire célzol? - kérdezte Yusuke
- Arra, hogy elgurult a gyógyszere - mondta vigyorogva a lány
- Az o esetében takarékosabb gyógyszertárat nyitni - folytatta Kurama
- Téged meg ki kérdezett? - förmedt rá Kuwabara
- Kuwabara mintha túlságosan is feszült lennél - mondta Koenma
- Csak aggódok Rikuért, mert ha baja esik mi lesz a világunkkal? - aggodalmaskodott Kuwabara
- szóval én csak erre kellek? - kérdezte Riku a méregtol majdnem felrobbanva és már indult volna, hogy kilapítsa Kuwabarát, de Kurama lefogta
- Kérleg nyugodj meg és ne vesztegsd rá az erodet - súgta a fiú Riku fülébe
Riku mély lélegzetet vett és sóhajttt egyet
- Ezer szerencséd, hogy Kurama megállított különben már darabokban lennél - közölte Riku
- De azt akkor se értem, hogy mi tarott ennyi ideig - mondta Kuwabara
- Hát az úgy volt - kezdte Kurama
- Hogy? - kérdezték egyszerre
- Elmentünk fegyvereket keresni és megnéztük az egyik régi búvóhelyünkön. Semmit se találtunk viszont az ajtó berozsdásodott és nem tudtunk kijutni. CSak arra jóval késobb jöttünk rá, hogy az ablak végig tárva nyitva volt - mesélte Kurama zavarbajött vigyorral a többiek pedig hanyattvágódtak.
- Ahogy mondja - mondta Riku és kissé elpirult ezért inkább elfordult
- Hogy erre miért nem gondoltunk... jellemzo rátok - jegyezte meg Koenma
- hova akarsz kilyukadni? - fordult meg Riku és kérdezte vészjóslóan és gyilkos pillantást mérve Koenmára
- Akarom mondani az ilyesmi bárkivel megtörténhet - helyesbített gyorsan Koenma tekintettel Riku vészjósló mozdulataira.
- Mindjárt más - jelentette ki elégedetten
- Ha pillantással ölni lehetne Konma már halott lenne - súgta Yusuke Kuwabarának
- Nem kll tetlegességig menni, pedig abban is kíméletlen - mondta Kuwabara akibol a tapsztalat beszélt.

7. Fejezet

A próbatétel

Egy újabb nap. Pontosabban fogalmazva egy újabb fárasztó és igen hosszú nap.
- Koenma-san! Komolyan mondtad, hogy le kell tesztelnünk Rikut? - értetlenkedett Botan
- Nem szivesen teszem én se, de nincs más választásunk sajnos - mondta szomorkásan Koenma
- És miért is? - faggatta továb Riku
- Ha Riku valóban olyan eros, mint amilyennek Kurama mndta akkor semmi baj, de nem elég eros akkor nagy bajba kerülünk. - mondta Koenma
- Biztos elég eros - mondta vidáman Botan
- Ezt én is remélem, de azért muszály le tesztelni a biztonság kedvéért. - mondta a kicsit se vidám Koenma
- Micsoda? - kérdezte az ajtóban álló Riku értetlenül
- Jézusom Riku a szívbajt hoztad rám - ilyedezett Koenma
- Sajnálom, de kérlek válaszolj a kérdésemre - kérlelte Riku
- Jól hallottad Riku bár nekem se ez minden vágyam, de kénytelenek leszünk alávetni egy tesztnek - mondta lehajtott fejjel Koenma
- Teszt? Minek? - kérdezte Riku
- Tudod Riku nemrég kaptam a jelentést, hogy a muszereinket valami megzavarta ezért nem a valós értékeket kaptuk meg. És ez sajnos azt is jeéenti, hogy sokkal nagyobb az ereje annál, mint emekkorának gondoltuk. Tehát ezért kell a teszt. Nem mintha nem bíznánk benned, de biztosra kell mennünk - közölte a tényeket Koenma
- Értem - mondta kissé letörten Riku - És akkor mikor kezdjük? A többiek is jönnek vagy ez valami más lesz? - kérdezte Riku
- Ne aggdj jövünk mi is - mondta Yusuke biztatóan és a csapat többi tagja mögötte rámosolygott rikura. Bár a csapat eléggé érdekesen festett egyforma pólóban és rövidnadrágban.
- El se hiszem, hogy erre rá tudtatok venni - mondta Hiei mérgelodve a szokatlan szerelére utalva
- Hát nem kellet sokat gyozködni - szemtelenkedett Yusuke- de egyszer az életben túl fogod élni - folytatta Yusuke Hiei meg csak morgott valamit.
- Nos akkor Riku öltözz át, Botan majd segít - utasította Koenma Rikut
Azzal a két lány kiment az irodából, majd nem sokkal késobb visszatértek. Rikun bár szokatlan volt az öltözék ennek ellenére nagyon jól állt neki amit a fiúk nem hagytal szó nélkül.
- Wow! Ki ez a bombázó? - kérdezte Kuwabara nyálcsorgatva, de ezt a megállapítását Riku egy fejbeveréssel díjazta
- Barom - jegyezte meg Hiei
- O Riku ha még nem tunt volna fel - vetette oda Yusuke
- Nos de azért meg kell hagyni, hogy ez a szerelés tényleg jól áll - mondta Kurama
- Köszi - válaszolta Riku kissé elpirulva
- Csak nem elpirultál Riku? - szemtelenkedett Kuwabara
- FOGD BE! - kiáltotta Riku és Kuwabara szeme alja már kékült is
- Ez az idióta semmibol se tanul - mondta Koenma - na, de mostmár induljatok. Botan, mutasd az utat - adta parancsba Koenma majd elhelyezkedett székében.
- Indulás, csak utánam! - mondta Botan és kivezette a csapatot.
Már elég régen mentek amit kuwabara nem is hagyott szó nélkül
- Hova megyünk már, egy másik bolygóra? - nyavalygott Kuwabara
- Még oda se értünk, de te máris kikészültél, szánalmas - mondta kissé csendesen hiei, de elég hangosan ahoz, hogy Kuwabara meghallja
- Mit mondtál te kis görcs? - idegbajoskodott Kuwabara
- Fejezzétek be. Hieinek igaza van szedd össze magad Kuwabara - szólt barátjára Yusuke
- Még két perc és ott vagyunk - mondta Botan
Majd a két perc leteltével elértek egy hatalmas termhez.
- Meg is érkeztünk - mondta Botan
- Azta! Mint egy fél kerület - ámuldozott Kuwabara
- Nem is rossz - jegyezte meg Yusuke
- Nos akkor itt az ideje, hogy kezdjük - mondta Botan és felöltötte eddzoruháját
- Éreztem, hogy ezt nem fogod tudni kihagyni - mondta Hiei
- Hát muszály ha egyszer titeket eddzelek - felelte Botan
- Hékás! Tesztrol volt szó nem eddzésrol - háborgott Riku
- Részletkérdés - mondta fél vállról Botan, de Riku gyilkos pillantását látva helyesbített - Akarom mondani kezhejük az eddzést - a fiúk fején megjelent egy-egy csepp
- Mindjárt más - mondta Riku mostmár barátságosabban
- Akkor kezdjük! Az elso feladat... - mindneki feszülten figyel Botan mit fog mondani - mindenki egyszerre kergesse meg Rikut - adta a parancsot Botan erre mindenki dobott egy hátast. Riku gyorsan felpattant és oda ment Botanhoz
- És mondd csak mit akartok ezzel tesztelni? - kérdezte kissé idegesen
- Hát ooo - nyögdécselte botan - gozöm sincs - Riku fején egy csepp jelent meg
- Na, de elég a kérdésekbol. Kezdjük scinálni különben bajba kerülünk. Fiúk készüljetek és minden erotökkel próbáljátok kergetni. Ez a próba 1 óráig fog tartani. Te pedig Riku rohanj ahogy csak a lábad bírja, ha megfognak újra kezdjük - mondta Botan komolyan.
A fiúk ez alatt sorba álltak és arcuk elszántságot tükrözött, Riku rájött, hogy ez tényleg komoly és össze kell szednie magát. Majd Botan belefújt sípjába és a fiúk már indultak is, hogy elkapják Rikut.
- Ajaj, jobb lesz ha gyorsan menekülök - mondta Riku, de közben már rohant is - Na megállj Koenma csak legyen vége, ezért még megfizetsz - fenyegetozött kétségbe esetten Riku.
A fiúk kíméletet nem ismerve próbálták elkapni Rikut. Próbálták bekeríteni, de Riku mindíg túljárt az eszükön. És ami mindenkit meglepett még Hiei se tdta elkapni Rikut, pedig a fiú gyorsabb volt nála. A fiúk csak kergették fel s alá Rikut a teremben, majd egy óra leteltével Botan megfújta a sípját.
- Rendben van! Elég is lesz - mondta mosolyogva - ügyesek voltatok
Riku miután ezt meghallotta egybol kidol és csak lihegett. A fiúk is elfáradtak, bár nem annyira, mint Riku. Aztán Kurama odament Rikuhoz és kezet nyújtott, hgy felsegítse. Riku megfogta